BV2

(Refrén)
Csattog a bilincs, csúszik a papucs,
BV-s a brigád, tesó, mindenki laza kukucs!
Röhög a körlet, ha meglátnak minket,
Húzd rá prímás, hadd szóljon a “mi lett?!”
(Vers 1)
Reggel a szolgálat, mondom: „Ááá még aludnék!”,
A kolléga röhög: „Gyere már, te szép legény!”
Kulcscsomó csilingel, én meg majdnem elesek,
Mondom: „Ha így megy tovább, kávé nélkül meghalok, emberek!”
Bent a rab kérdezi: „Főnök, mi a helyzet?”
Mondom neki: „Nyugi öcsém, ma mindenki szép lesz!”
Nevet a brigád, gurulunk a padlón,
Ha így folytatjuk, elvisznek a mentók!
(Refrén)
Csattog a bilincs, csúszik a papucs,
BV-s a brigád, tesó, mindenki laza kukucs!
Röhög a körlet, ha meglátnak minket,
Húzd rá prímás, hadd szóljon a “mi lett?!”
(Vers 2)
Ebédnél a főnök néz, hogy mit nevetünk,
Mondom: „Főnök, a kolléga ma már kétszer elesett, ültetés közben!”
Rabok is nevetnek, mondom: „Na jó, csönd legyen!”,
De közben én is röhögök, majd kiesik a szemem.
Este meg mulatunk, megy a nagy csinnadratta,
A BV-s brigád ugye sehol nincs megállva!
Húzza a prímás, szakad a talaj,
Tesó, ha így megy tovább, holnap senki se halad!
(Refrén)
Csattog a bilincs, csúszik a papucs,
BV-s a brigád, tesó, mindenki laza kukucs!
Röhög a körlet, ha meglátnak minket,
Húzd rá prímás, hadd szóljon a “mi lett?!”
(Zárás)
Bilincs ide, bilincs oda,
BV-s a csapat, tesó, mindig nagy a móka!
Ha szolgálat van, rend van – az oké,
De ha vége van, mulatunk reggelig, testvééér!