Köszönöm

1. strófa

Csend volt körülöttem, mégis béke szállt rám,
Amikor a túloldalról hallottam a hangját.
Azt mondtad: „Ne félj, nem ez a vég,
Felébredsz majd, és minden szép lesz még.”

Refrén

Köszönöm, hogy visszahoztál,
Hogy a mélységen át is mellettem álltál.
Megmentettél, amikor gyenge voltam,
S most új szív dobog bennem, tisztábban – szebben.
Köszönöm, hogy visszahoztál.

2. strófa

A műtő fénye alatt éreztem a kezed,
Mintha láthatatlanul végigkísérnéd a lelkemet.
Suttogtál: „Hidd el, minden rendbe jön.”
És én hittem – mert benned sose csal a szívöm.

Refrén

Köszönöm, hogy visszahoztál,
Hogy a mélységen át is mellettem álltál.
Megmentettél, amikor gyenge voltam,
S most új szív dobog bennem, tisztábban – szebben.
Köszönöm, hogy visszahoztál.

Közjáték (Bridge)

Most már tudom, hogy a fényed mindig bennem él,
Mint egy dallam, amely a lelkemben zenél.
Minden perc ajándék, minden nap áldás,
És én hálás vagyok a csodáért, amit rám árasztasz.

3. strófa

Lassan járom újra ezt a földi utamat,
De a szívem könnyebb lett, mert te hordozod a súlyokat.
Ha néha még félek is, a neved suttogom,
És már érzem is: velem vagy nagyon-nagyon.

Refrén (utolsó, lágy)

Köszönöm, hogy visszahoztál,
Hogy a mélységen át is mellettem álltál.
Megmentettél, amikor gyenge voltam,
S most új szív dobog bennem, tisztábban – szebben…
Köszönöm, hogy visszahoztál.