가사
Kezdetben rend volt, tiszta, mint a fény,
Minden atom tudta, hol a helye, merre lép.
De jött egy kis rezdülés, egy apró változás,
S a káosz útja lassan teret hódítani vágy.
Entrópia nő, ahogy múlik az idő,
Rendből lesz a rendetlenség, így forog a kör.
Nem harag, nem átok, csak a törvény beszél,
Hogy minden úton szétszóródik, ami él.
Hő megy a melegtől mindig a hidegig,
Nem fordul meg soha — a világ így működik.
A kártyák asztalodra nem rendeződnek szét,
Maguktól soha többé nem lesznek úgy, mint rég.
Entrópia nő, ahogy múlik az idő,
Rendből lesz a rendetlenség, így forog a kör.
Nem harag, nem átok, csak a törvény beszél,
Hogy minden úton szétszóródik, ami él.
De néha mi mégis rendet rakunk benne,
Küzdünk a káosszal, szívünk ritmusában.
Ám minden mozdulat, minden apró tett
Még több hőt enged szét — így nő tovább a rendetlenség benned.
Entrópia nő, sosem lesz már kisebb,
A világ erre halad, bármennyire is teszel.
Csak nézz körül: a változás az úr,
A káosz dallama szól — és vele együtt dúdol a múlt.