Talán nem lenne késő

Vak tükörbe néz az éj,
szívem zárva - nem jut oda fény.
Nem kopogtat már senki sem,
csak a lelkem haldoklik benn.

Csacsog a csend, nincs felelet,
egy rossz döntés, mi nem enged.
Lépnék... ám út semerre nincs,
csak emlékek - sok becses kincs.

Ha egyszer még kiderülne,
egy fénysugár rám nevetne,
talán még nem lenne késő,
otthont lelne bennem a fény - Ő.