Mamzi Balladaja

[Verse]
Mamzi lép, a beton forró, sziszeg,
Egy árnyék az éjben, fegyver a csípjén pihen.
Szeme hideg, szíve jégből öntve,
A sarkok suttognak róla minden éjjel a ködben.

Pénz a zsebében, vér a múltjában,
Minden lépése tűz, nem hagy nyomot a lábán.
Nem kérdez, nem válaszol, csak néz,
Az élet sakktábla, ő a király, nem lesz matt, csak kész.

[Chorus]
Mamzi, a gengszter, sose fut, sose fél,
A szívében láng, a kezében acél.
Mamzi, a laza, nem hajol, nem remeg,
A világ ellen megy, de a lelke se rezzen meg.

[Verse 2]
Utcák szülötte, beton az anyja,
A sötét sikátor a testvére, az árnyék a pajzsa.
Pislákoló lámpák, éjszakai vadászat,
A fegyver kattog, ha a múltja visszacsap.

Léptei alatt a világ megdermed,
A szél is fél, ha a nevét kimondják éjjel.
Az idő elmos mindent, de ő marad,
Mamzi neve örökké él, a múltban szabad.

[Chorus]
Mamzi, a gengszter, sose fut, sose fél,
A szívében láng, a kezében acél.
Mamzi, a laza, nem hajol, nem remeg,
A világ ellen megy, de a lelke se rezzen meg.