Anya

Csendben kel a hajnal, ő már ébren rég,
Minden mozdulata szeretet, békesség.
A házban az élet tőle indul el,
Ő az, ki mindig ad, sosem kér semmit el.

Réka a szív, mi dobban minden percben,
Ő a fény, ha borul az ég felettem.
Apa, Nátán, Bejke, Ticián tudják jól,
Nélküle az élet üres, szótlan folyó.

Erős, mint a föld, mi tartja a házat,
Szelíd, mint a szél, mi simítja az ágat.
Minden lélegzetben ott van a neve,
Tőle tanultuk, mit jelent: szeretet ereje.

Réka a szív, mi dobban minden percben,
Ő a fény, ha borul az ég felettem.
Apa, Nátán, Bejke, Ticián tudják jól,
Nélküle az élet üres, szótlan folyó.

Híd
Ha fáradt a nap, s a világ szétesne,
Ő tartja össze – halkan, csendesen, édesen.
Mi mindent neki köszönhetünk,
Mert nélküle nem lennénk mi — mi sem.

Réka a szív, mi dobban minden percben,
Ő a fény, ha borul az ég felettem.
Apa, Nátán, Bejke, Ticián mondják halkan:
„Te vagy az életünk, a mindenünk, anyánk.”