Az ősz 2

Egy őszi estén, kint üldögélek a teraszon, a naplementét csodálva ott van velem minden varázsa. Egy üveg bort kibontok és félig töltöm poharam, azon gondolkodom mért is vagyok én itt egy magam. Bárcsak lenne valaki akivel mindezt megoszthatom, itt ülne mellettem és mosolyával mégszebbé tenné napom, két szép szemében csillogna a lenyugvó nap sugara, szívemnek ez lenne egyik legszebb pillanata. Átkarolva odabújnék mellé szívünk ekkor válna eggyé, ez a pillanat megmaradna örökké.
A lenyugvó nap is eltünik lassan a fák mögött, itt vagyok egyedül majd a gondolat is elrepül. Itt van még a fél pohár borom lassan kortyolgatom , a remény is itt él bennem, egyszer e pillanatot a kedvessemmel is megélhetem. Addig is szívem vár és remél , két lélek egymásra talál és örökké boldogan él.