Tavasztündér

Széltestvér lengedez,
A természet ébredez.
Tavasztündér hívogat,
Kibontja a szirmokat.

Az erdőben poroszkálhat?
Rügybe borítva a fákat?
Vagy a réten lépeget,
Hol apró füvet tépeget?

Miért vagy velünk mostoha?
Miért nem láthatunk soha?
Ha a szél túl erősen fúj,
Félelmedben, mondd, hova bújsz?

Csak lágy szellőben érezzük,
Itt botorkálsz közöttünk.
Néhány illatot lehelsz,
A kérdésekre így felesz:

"Odakünn a természetben
Bújócskázzunk önfeledten.
Hogy megtalálsz-e vajon?
Majd egy picit hagyom.

Ha nem találsz engemet,
El ne vegye kedvedet.
Hisz láthatatlan vagyok,
Mégis nyomot hagyok."