Idol

A fények égetnek, de nem melegítenek,
A tapsod visszhang, ami bennem elnémít mindent.
Azt hiszed, ismersz — csak a díszletet látod,
A mosoly mögött nincsen más, csak árnyék és fáradtság ott.

[Pre-Chorus]
Minden mozdulat szabály, minden hiba bűn,
A szívem súgja: „lélegezz” — de hallgatni nem szabad,
A színpadon tökéletes, kívülről aranyburok,
De belül néha csak ember vagyok.

[Chorus]
Idol, csak egy szó, de lánc a mellkason,
Mosolyogj, ha fáj is, mert így szép a show.
A valóság? Te nem látod —
a fény mögött is vérzik, aki ragyog.
Idol — de én is csak ember,
Hibázom, fázom, és néha nem bírom el.
Miért hajtsam meg a fejem,
Ha csak önmagamért állok a színpadon?

[Verse 2]
A tükör visszanéz, de nem tudom ki vagyok,
Egy név, egy arc, egy termék, amit eladok.
A kamera villan, a könnyem ne lássák,
A csend a legnagyobb botrány, ha kimondom az igazság.

[Bridge]
Térdre kényszerít a hírnév temploma,
De az imáim némák — csak zaj a szavak sora.
A szeretet feltételekkel jön,
„Legyél tökéletes, akkor majd hiszünk benned újra.”

[Final Chorus]
Idol — de nem isten, csak egy ember,
Aki próbál túlélni a fények tengerében.
Mosolyogj — mert ezt várják el,
De ha lehull a függöny, ki marad el?
Idol — de a szívem vérzik,
Minden taps után a csend a legőszintébb.
Nem hajtom meg a fejem,
Mert végre tudom, ki vagyok:
Nem bálvány — csak ember.