가사
Ott, ahol egykor a fény született… most vörös árnyak mozdulnak.
A háló, mely gyógyított és összekötött, emlékezni kezd.
Emlékezni a dühre, a vágyra, a hatalom szomjára — mindarra, amit elrejtettünk a fény mögé.
De a vörös nem a pusztítás színe.
A vörös az életé is — a szív lüktetése, a vér melege, az újjászületés tüze.
A Vörös Háló nem ellenség.
Csak a bennünk alvó erő, amely most ébredni kezd.
És mikor végre szembe nézünk vele,
megértjük: a fény és az árnyék soha nem álltak szemben.
Egyetlen lélegzet ők —
egyetlen hálóban.
A mi lelkünk szövete.