가사
(1. versszak)
Kis csillag voltál egy nagy világban,
Csendben hittél, nem a szavakban.
Kezed adott, mikor más bezárt,
Szereteted égetett, mint a napfény, ha ránk talál.
(Pre-refrén)
Nem a korona tündökölt,
Hanem a szíved, ami mindig szólt.
(Refrén)
Fény leszek, ahogy te voltál,
Szent Hedvig, vezess tovább!
Ha sötét van, te vagy az irány,
Szívünkben ég a hit lángja már.
Fény leszek, ahogy te voltál,
A jóság nem hal meg soha már,
Szent Hedvig, bennünk élsz tovább,
Te vagy a béke dallama már.
(2. versszak)
Királynő voltál, mégis testvér,
Nem a trónért, hanem az emberért.
Tanítottál szeretni, hinni,
Hogy jobb világot csak együtt lehet írni.
(Pre-refrén)
Nem a szó volt erőd,
Hanem a csend, ami jót ígért.
(Refrén)
Fény leszek, ahogy te voltál,
Szent Hedvig, vezess tovább!
Ha sötét van, te vagy az irány,
Szívünkben ég a hit lángja már.
Fény leszek, ahogy te voltál,
A jóság nem hal meg soha már,
Szent Hedvig, bennünk élsz tovább,
Te vagy a béke dallama már.
(Híd)
És ha néha elfeledném,
Miért dobban a szívem még,
A te szavad halkan szól,
„A szeretet mindenkinél több, mint szó.”
(Utolsó refrén)
Fény leszek, ahogy te voltál,
Szent Hedvig, vezess tovább!
Álmunkban hívsz, utat mutatsz,
Az örök jóság bennünk marad.