Cailan

Felégettem már annyi hidat,
a patak tajtékzik mégis szüntelen,
a sebek alatt izzik bennem
egy el nem múló érzelem.

Dobbanásra képtelen szívemet
kemény burok őrzi.
hiába téped, nem szakad ki,
bordáim fémrácsok, ketrece lelkemnek
Kiüresedett porhüvelye egykori énemnek

Feloldhatatlan láncok súlya
mégis tettre kényszerít,
ha minden álmom szilánkokra hullna,
maradna bennem valami, ami hív.

Bőröm, mint a páncél,
szavaidat kivédő acél
Elnémítottam a dobbanásokat,
a szívemben lappangó robbanásokat

Dobbanásra képtelen szívemet
kemény burok őrzi.
hiába téped, nem szakad ki,
bordáim fémrácsok, ketrece lelkemnek
Kiüresedett porhüvelye egykori énemnek