szülinap

Negyvenkilenc év, egy pillanat suhan el,
És nézem az arcod, ráncok mélyen beszél.
Sok viszontagság volt, tudom, a szél nem kímélt,
De a szíved ragyog, mint a csillag az égen éjjel.

(Verse 2)
Máté és Balázs, két kis csoda, a tükörkép,
Küzdelem volt velük, ez nem titok, de szép.
A család tartott össze, a biztos, meleg kéz,
Ami elsimított minden fájdalmat, véges vészt.

Véletlen volt talán, hogy pont erre a földre születtél,
De nem véletlen, hogy a szívünkbe mélyen költöztél.
Mérleg jegyben születtél, a béke rád talál,
Nyugalom árad belőled, mint a hegyi pataknál.


A gitár a társad, a hangok a nyelved,
A stúdió a várad, hol álmod alkotod rendbe.
A zenélés a lélegzet, a ritmus a vér,
A dallamok mesélnek, arról, ami benned él.


Türelem, kitartás, hűség, mind egyben,
A szeretet árad, mint a folyó a medrében.
Bizalom sugárzik a szemedből nekem,
És látom a múltat, a jövőt, mind a kettőt szellemben.


Véletlen volt talán, hogy pont erre a földre születtél,
De nem véletlen, hogy a szívünkbe mélyen költöztél.
Mérleg jegyben születtél, a béke rád talál,
Nyugalom árad belőled, mint a hegyi pataknál.