Játék ez is, de komolyan

Játék ez is, de komolyan

Kérem szépen, én adhatok,
jókedvet, ha sírnak a mondatok,
ha a fájdalmas szavak könnyben áznak,
ha remegő kézben a sóhajok fáznak.

Csak jó kedv kell, meg derűs nap,
meg jámbor kutya, ki nem harap,
ki nem is ugat, nem morog,
ha villámlik csak vigyorog.

De, jókedv az kell, könny helyett,
ha dér fedi már a bús fejet,
mire a bohócsipka nem való,
és örül, mint kisgyerek, ha hull a hó.

Tótágast áll az őrült világ, egy kézen,
kabarét játszik a miniszter, megnézem,
hisz megfizettem régen a jegy árát,
lássam hát a király új ruháját.

Ha meztelen, hát ki bánja,
ne legyen már ez is a néző hibája.
…. és ha nem megy a szekér, majd megtolom,
de csak hegyről lefelé, úgy könnyebb, gondolom.

Mert sokan így tolják, jó pénzért, megértve,
ha nem fér az egyik, tegye a másik zsebébe,
hisz jó játék ez, nekik biztosan,
mindegy honnan a pénz, elteszik piszkosan.

Verejték csak akkor veri homlokuk,
ha nem gyarapszik bőségesen vagyonuk.
Szeretnék én is veletek játszani,
nem koszos parasztnak, vitéznek látszani.

De nincs helyem, látom én, köztetek,
csak azt eszem, amit nekem főztetek,
én fogyok, míg nektek nő a hájatok,
hogy robbanjon szét a májatok.

S ha egyszer leestek majd a magas lóról,
lemegy a máz sok varangy pofáról,
rácsos hintó vigyen örök hűvösre titeket,
örök átoktól fájjon gonosz fejetek.