Fehér Ricsi Balladája

[Verse]
Fehér Ricsi, a téren a király,
napszemüveg, szmóker, mindig kivál.
A kezében szendvics, másikban sztori,
mesél, mint a tévé, mindig egy glory.

Pólója gyűrött, de a stílus éles,
szavaitól a közönség néha kétes.
Körülötte gyűlik a sok kis csicska,
Ricsi a központ, ő az, ki diktál.

[Chorus]
Fehér Ricsi, a téren a főnök,
mindenki tudja, ő a nagy őrök.
Fehér Ricsi, sztár a blokkok alatt,
minden srác tőle vesz tanácsokat.

[Verse 2]
Bicaján teker, mint a vihar,
gumik csikorognak, nincsen zavar.
A csajok integetnek, ő csak kacsint,
szívek dobbanása, Ricsi megint.

Napsütés, délután, csípőjén táska,
titokzatos mosoly, senki se máska.
Ricsi a legenda, mindenki meséli,
ahol ő megjelenik, ott minden reményi.

[Bridge]
Ó, Fehér Ricsi, mi a titkod?
Hogy minden szívet megnyitsz, mit itt fog?
Térképek nélkül, mégis tudod,
hogy merre kell menni, hol van a holnapod.