가사
[Verse]
Az éj sötét, a szívem vadul dobog,
Lélegzetem hideg, mint az acél, kopog.
A szél üvölt, a város néma szobra,
Egy árny vagyok, ki nem kér, csak lopja.
Erő bennem, forró, mint a magma,
A haragom szétrobban, mint egy bomba.
Tűz a szememben, vadállat az arcom,
Szavakból fegyver, a világ a harcom.
[Chorus]
Az erő, az enyém, a vérben lüktet,
Láncok szakadnak, nincs több ütközet.
Az erő, az enyém, a mélyből fakad,
Kiállok, nem félek, szívem szabad.
[Verse 2]
Utcákon járok, az árnyak között,
A múltam súlya minden léptem mögött.
De a bőröm páncél, a szívem acél,
Nem tör meg senki, hiába kísért.
Az idő perzsel, a percek kést faragnak,
De én túléltem, a démonok maradnak.
Minden sebem egy történet, mi ég,
Az erőm táplálja a sorsom regényét.
[Chorus]
Az erő, az enyém, a vérben lüktet,
Láncok szakadnak, nincs több ütközet.
Az erő, az enyém, a mélyből fakad,
Kiállok, nem félek, szívem szabad.