Nem tudom

nem tudom már, hogy hol lakik az Isten

akiben rég még valamikor hittem

nem tudom már, hogy ki volt kit szerettem

azt aki voltam, akit elvesztettem


most itt a helyem, látom az égboltot

a szemed helyén azt a kék tűzfoltot

a fénylő és ragyogó csillagokat

a kezed, s a falon az árnyékodat


ahogy a fűzfa ágai hajlanak

és fodrot sodor a víz tükrén a szél

már nem tudom melyikünk arcát látjuk

és nem számít többé, hogy ki mitől fél


a hajnal majd minden reggel ránk köszön

és ott lesz velem minden, amit vittem

s melletted talán rájövök arra is,

hogy messze ott fent hol lakik az Isten ...