Robessz

Versszak 1:
Éjfélt harangoz az elátkozott torony,
Vérbe mártott vágy az, amit ott hagyott.
Szemeiben parázs, ajkán méz és méreg,
Asmodeus lépte nyomán nő a félelem.

Refrén
Táncolj velem, míg ég a világ,
Hadd hulljon rám bűnödnek virág.
Nem szabadulsz, ha egyszer hív,
Ő az, aki mindig benned lakik.
Asmodeus,

Versszak 2:
Lélegzetétől suttog a sötétség,
Fülbe búgó szava örök ígéret.
Álmaidban ott van, nem hagy pihenni,
Amit kívánsz, azt adja – hogy elvehesse mind

Refrén
Táncolj velem, míg ég a világ,
Hadd hulljon rám bűnödnek virág.
Nem szabadulsz, ha egyszer hív,
Ő az, aki mindig benned lakik.
Asmodeus, a vágy tüze – égj velem, égj velem!

Bridge:
Könnyekből épít trónszéket magának,
Szívek dobbanását issza meg mohón.
Nincs menekvés, ha már benned él,
A lelkedet kéri – és te örömmel adod.