Dávid és a nyomtató

Reggel nyolc, a kávé gőzölög,
Dávid már a sarokban görnyed ott.
Nyitva a gép, villog a LED,
A Konica most épp nem kegyes.

Papír beragadt, a toner meg folyt,
De Dávid tudja, ez csak egy napfolt.
Csavarhúzó, egy mosoly, kész a terv,
Megint hősként jön – nincs, amit nem szerel!

Dávid, Dávid, a nyomtatók bajnoka,
Konica szíve is újra dobog ma!
Egy kis WD, egy kis varázs,
És már jön is a heti nyomtatás.
Ő az irodai Jedi-lovag,
Nyomtatóval harcol, s nem mondja: „nem vagyok szabad!”


Kollégák néznek, "Ez elromlott megint?",
Dávid csak nevet: "Ez csak egy kis festékcint."
Kihúz egy kazettát, kattan a zár,
És a gép hirtelen újra csodát csinál.

"Nézd, működik!" – hangzik a taps,
A HR már nyomtatja a bérlapokat.
Ő nem hős, csak szerény technikus,
De a Konica nélkül elég nyomorult a plusz.


Dávid, Dávid, a nyomtatók bajnoka,
Konica szíve is újra dobog ma!
Egy kis WD, egy kis varázs,
És már jön is a heti nyomtatás.
Ő az irodai Jedi-lovag,
Nyomtatóval harcol, s nem mondja: „nem vagyok szabad!”


Ha nyomtató sír, vagy a tálca nyekereg,
Dávid jön, és nem kérdezi meg: „minek ez?”
Mert tudja, hogy minden dokument,
Az ő keze által válik újra szent.