Gönyű

Hol a Duna lassan ringatja vizét,
Hol a zöldellő part rejti a békét.
Ott áll egy falu, mesél a történet,
Gönyű a neve, örök az emléked.
Macskaköves utca, hosszan tekergő,
Lépteim alatt, múltat kísértő.
(Refrén)
Gönyű, ó Gönyű, Duna-parti álmom,
Hol a szél mesél, és a szív megáll.
Hajók úsztak el, álmok szálltak,
Itt a béke otthonra talált.
(Verze 2)
Volt idő, mikor római láb nyoma járt,
És az Árpád gőzhajó lassan elszállt.
Emlékművek őrzik a régmúlt időt,
S a Duna csendje súgja a titkot.
Madárvilág ébred, napfény simogat,
útja hívogat.
Gönyű, ó Gönyű, Duna-parti álmom,
Hol a szél mesél, és a szív megáll.
Hajók úsztak el, álmok szálltak,
Itt a béke otthonra talált.

A Széchenyi jégtörő, büszkén pihen,
A falu szíve lassan, de él.
Mesés táj, hol minden pillanat él,
Gönyű, a mi otthonunk, a mi szent helyünk.

Gönyű, ó Gönyű, Duna-parti álmom,
Hol a szél mesél, és a szív megáll.
Hajók úsztak el, álmok szálltak,
Itt a béke otthonra talált.