Szenvedély

Szeretlek, mégsem mondhatom,
szívem csak némán hordozom.
Minden mosolyod belém mar,
mert nem lehet, mert másé vagy.

Álmomban néha enyém vagy,
ott nincs szabály, nincs holnap.
De nappal újra elveszítelek,
s a csendbe rejtem: szeretlek.

Nem akartam így, hidd el nekem,
a szív csúszott meg, nem az értelem.
Csak egy pillantás, pár szó, pár perc –
mégis örökké itt maradsz bennem.

Volt bennem remény, még ha tilos is,
álmodtam rólad, ahogy senki másról itt.
De bűn az, amit éreztem irántad,
mert más világban él a vágyad.

Sajnálom, hogy valaha volt köztünk bármi,
nem akartam összetörni, csak látni.
Most már tudom, nem lehet, nem szabad –
akárhogy vágyom, véget kell vetnem annak.

Ha újra kezdeném, nem tenném talán,
de te ott élsz még mindig minden sóhajtásban.
Szívem már tudja: nem lehet veled,
csak nézlek messziről…
és némán elengedlek.