Szívemben örökké

(Édesanyám emlékére)

Egy évvel ezelőtt ezen a napon,
Rohantam én hozzád, mert szeretlek nagyon.
De lásd, most rossz tréfát űz velem az élet,
Kereslek, kutatlak, de nem talállak Téged.


Pár nappal ezelőtt úgy szólt hozzád Isten:
„Költözz fel hozzám, jó dolgod lesz itt fenn.”
Gyújts az éjszakában egy fényes csillagot,
Mely az égbolton olyan gyönyörűen ragyog.


Szívemben örökké élsz, míg én élek,
Drága Anyukám, nem feledlek Téged.
Köszönöm, hogy megszülethettem,
Hogy az életben a fiad lehettem.
Bár nem vagy már velem, mégis érzem,
Ölellek álmaimban csendesen, mélyen.


Anyák napján szeretnélek köszönteni,
De a temetőbe még nem tudok kimenni.
Versben mondom hát el mindazt, amit érzek,
Hidd el, nem könnyű, hisz belül nagyon vérzek.


Születésemtől kezdve óvtál és féltettél,
A nehéz időkben is tisztességesen neveltél.
Annyi mindent jót kaptam én Tőled,
Ennek viszonzására kevés volt az élted.


Szívemben örökké élsz, míg én élek,
Drága Anyukám, nem feledlek Téged.
Köszönöm, hogy megszülethettem,
Hogy az életben a fiad lehettem.
Bár nem vagy már velem, mégis érzem,
Ölellek álmaimban csendesen, mélyen.

Mikor kórházi ágyadnál kicsordult a könnyem,
Megfogtad a kezem, és erőt adtál nekem.
Hihetetlenül bátor és erős voltál,
Ezzel a magatartással példát mutattál.


Most búcsúzom tőled, de nem örökre,
Hiszem, hogy találkozunk majd odafönn, újra.
Addig is kérlek, gondolj ránk sokat,
Mert én itt őrzöm benned a világomat.

Szívemben örökké élsz, míg én élek,
Drága Anyukám, nem feledlek Téged.
Legyen szép és nyugodt a Mennybéli élet,
Ott fenn is tudd: mindig szeretlek Téged.