A BÚZAMEZŐ

Hol állsz, a búzaföld csodát terem,
Ha szárba szökken, életet varázsol,
S a telt kalásza ringatózva táncol,
Epedve várja égi cseppeket.
Pipacs virágja nézeget fel égre,
S ha véle kéklik álmodó virág,
Mező csodája tarka színvilág,
Kutasd tovább, ha vágysz tezernyi szépre.
Pipacsvirág tüzét, ha égni látod,
S ha díszlik ott a kék kicsinyke álom,
Mezőre festve mind a színvilág,
Mehetsz tovább, s tekints a messzeségbe.
Idő, a nagy lovas röpít tovább,
Találja nyári sárguló kalászt,
S a szemcse benne szép arany talán,
Az útra kész, keresse otthonát.
S a csöppnyi élet, mit cipel magán,
Jövő reménye ember asztalán.