Egy cseppnyi boldogság

Mily szép az a csodás, gyönyörű virág,
rajta csillogó, harmatcsókos permet csepp.
Rászáll egy méhecske, s tán elmond egy imát,
hálát érezve tovaszáll, mert már este lett.
Érzi milyen jó volt, kellene még abból a mézből,
még pár csepp, szomjazik, csak újra meg legyen.
Szirma szorítsa magához örökre féltőn,
és zárja be ahogy jött, ugyanúgy, hirtelen.
Majd másnap reggel, ha múlik a pirkadat,
újra érzi, milyen édes a bibeszál.
Amit adott, és kapott, belül megmaradt,
örömmel tölti, mert tudja, szíve kire vár.