가사
A hegyek között születtem, füst és láng az életem,
Egy sárkányvér, egy végzet, mely elől nincs menekvés.
Mikor Alduin a napot elnyelte, és a föld reszketett,
Megindultam, hogy megállítsam, a világot ne vegye el.
A mágusok könyveit olvasva, hatalmat találtam,
A hídon túl a szélben, mindent újra felépítettem.
A tolvajok sötét nyomán, ott ahol nem süt a nap,
Aztán az Asszaszinok között, ki más, ha nem én vagyok?
Én vagyok a dragonborn, élek és harcolok,
Tűz és jég a védelmem, nem hátrálok.
A fények közt, árnyak között, végső harcot vívok,
A világ sorsa a kezemben, én mindig a hívó szót hallom.
A szél hátán eljutottam, a csúcsra, hol csak a halál vár,
De én nem félek, nincs már visszaút, a sárkányt én legyőzöm bár.
A Farkasok, az éjjel, a szigeten éreztem az erőt,
A sötétben egyesítve mindent, most már én vagyok a törvény és a jövő.
A tolvajok aranyát, titkait most már mind ismertem,
Az Asszaszinok árnyai közt eljöttem, hogy vezethessem.
Lépteim csendben, de a hatalom érezhető volt,
A három út összeér, és a világ végre újjáéledhet tőlem, boldogult.
Én vagyok a dragonborn, élek és harcolok,
Tűz és jég a védelmem, nem hátrálok.
A fények közt, árnyak között, végső harcot vívok,
A világ sorsa a kezemben, én mindig a hívó szót hallom.
A múlt árnyékát elhagyva, egyedül állok most,
De tudom, hogy a harcot végleg megnyertem, már nem vagyok rossz.
A történetem örökké szól, a neveim mindenütt,
A dragonborn, ki mindent legyőzött, most pihenhet a csúcs.
Én vagyok a dragonborn, élek és harcolok,
Tűz és jég a védelmem, nem hátrálok.
A fények közt, árnyak között, végső harcot vívok,
A világ sorsa a kezemben, én mindig a hívó szót hallom.
Én vagyok a dragonborn, élek és harcolok,
Tűz és jég a védelmem, nem hátrálok.
A fények közt, árnyak között, végső harcot vívok,
A világ sorsa a kezemben, én mindig a hívó szót hallom.