Lélekfelhő

Elbújtatom lelkemet a világ elől.
Mert a sajnálatból
Köszönöm!
De nem kérek én !
A megértés hiányzik ,
nem kell hazug mosoly !
Őszinte szeretetre , tettekre vágyom !
Ahol az ölelés ösztönös jön belülről önmagától .
Jártam egy utat ,
hol sok volt a gyáva .
Hátat fordítva sokaknak nagy volt a szája !
Elbuktam ,de felállni akarok !
Haladok ,haladok !
Élj a pillanatnak ,
ragadd meg két kézzel !
Örömöd leld abban ,
mit ad a jó Isten !
Hibáimból okulva most már látom ,
kinyílt a szemem !
Nem nyújtom oda kezem ,
hol kopogtatnom kell .
Kevés az igaz kire számíthatok !
Szeretetért meghajolni soha sem fogok !
Csendesen fáj itt bent
a szeretet hiánya ,
életem lassú elmúlása.
Elfogadnom kellene de mégis gyötör ,
az elvesztett szeretet egyszer majd rám köszön !
Élj a pillanatnak,
ragadd meg két kézzel.
Örömöd leld abban ,
mit ad a jó Isten !
Szellő száll az erdő fölött
ringatja a fákat .
Évszakok múlnak
az élet néha tűnhet sivárnak.
Nem lehetsz mindig felhőtlenül boldog .
Járd a táncot vezessen a szíved ,szeresd azt ki fontos !
Örül a szív ha oda ül melléd ,átöleli vállad és kérdést intéz feléd .
Hogy vagy ?
Hogy érzed magad ?
Sose tagadd mit érzel belül ,
játsz nyílt lapokkal .
Adj esélyt mégegyszer de
vigyázz a gonosszal.
Ölthet álcát magára ,
te is eshetsz hibába .
Lesz még napsütés a borús égbolton .
Ettől szép az élet !
Nevetve ne sírva éld meg !
Élj meg minden földi percet !
Élj a pillanatnak ragadd meg két kézzel.
Örömöd leld abban mit ad a jó Isten !