Bo9m babp

(Verse 1)
Az út, ami jobbra-balra visz,
Cikázunk, mint az életben, mindig vissza és vissz,
Fel-le, ide-oda, hol fent, hol lent,
Kicsi még a gyerek, de fel is nőhet rendben.
Kicsi az ember, de felnőtt lett,
A sötét éjben egy csillag vezet.
Te vagy a senki, ki messze lát,
Kicsi voltál, most már nagy talán.
(Refrén)
Múlt és jövő, fekete-fehér,
Életem tengerén nincs menedék.
Család és pénz, az én kenyerem,
Nézem a földet, csendben figyelem.
Lesz jobb, van jobb, mindig más,
Az új, a menő, egy újabb társ.
(Verse 2)
A fejemben számol a gép,
Elég lesz-e ebben a hónapban is még?
Álomkép csupán, ami ott lebeg,
Lesz-e holnap, lesz-e új remek?
Futó kaland az életed,
Napjaid hajtod, míg el nem vész szíved,
Kicsiny büszkeséged féltheted,
Sötét van, de te fényt keresel.
(Refrén)
Múlt és jövő, fekete-fehér,
Életem tengerén nincs menedék.
Család és pénz, az én kenyerem,
Nézem a földet, csendben figyelem.
Lesz jobb, van jobb, mindig más,
Az új, a menő, egy újabb társ.
(Verse 3)
Az idő múlik, napok telnek,
Lépteid lassulnak, elérnek.
Vajon az út végén mi vár,
Egy csendes béke vagy csak a határ?
Jóságod vajon ki méri?
Leszel-e emlék vagy csupán egy széli,
Sírkő felirat, homályos kép,
Hogy szeressen valaki, az élet szép?
(Refrén)
Múlt és jövő, fekete-fehér,
Életem tengerén nincs menedék.
Család és pénz, az én kenyerem,
Nézem a földet, csendben figyelem.
Lesz jobb, van jobb, mindig más,
Az új, a menő, egy újabb társ.