Őszi fák alatt

**Versszak 1:**
Az őszi fák alatt, együtt jártunk,
Szívemben a remény, veled álmodtam,
Mikor a csillagok ragyogtak felettünk,
Te mosolyogtál, s én semmit sem kérdeztem.
**Refrén:**
Mosolyod volt a napfény,
Sötétben is rám talált,
De most, hogy csend van körülöttem,
Eltűntél, mint a szél, kiálts!
**Versszak 2:**
Elmondtad nekem, milyen szép az élet,
De a pillanatok, mint a hó, elolvadtak,
Hívtál és megfogtad a kezem,
De csend lett a szavakból, csak a múlt jöhet.
**Refrén:**
Mosolyod volt a napfény,
Sötétben is rám talált,
De most, hogy csend van körülöttem,
Eltűntél, mint a szél, kiálts!
**Híd:**
Elhittem mindent, amit mondtál,
A szívem mélyén még mindig várlak,
De a napfelkeltét már nélküled nézem,
Egyedül járom az utam az éjben.
**Refrén:**
Mosolyod volt a napfény,
Sötétben is rám talált,
De most, hogy csend van körülöttem,
Eltűntél, mint a szél, kiálts!
**Befejezés:**
Az őszi fák alatt, csak az emlék maradt,
Te voltál a szívverés, de nélküled elhallgat.
Csendes dalom most a szélben száll,
Várlak még mindig, de még csak egy álommal.