Adj még

Tudom, hogy lesz valaki, aki újra fonja életed fonalát,
mégis szeretni akarlak itt a földön, nemcsak odaát.
Mert tested érinthetem, arcod simogatva lelkedhez is szólok,
elég lenne tőled szerelmes mosoly, forró, érzéki csókok.
Viselném a fájdalmat, a könnyeket, csak ölelj át engem,
és reggelente mondd szemembe, hogy minden rendben.
Ha félnél megmutatni önmagad, én bátorítást adnék,
így tőled nyernék viszonzást, s mondanám, hogy adj még.
Teremtődne kettőnk közt vágy, féktelen szenvedély,
boldog lesz a reggel, a nappal, és minden éj.
De tudom, lesz valaki, aki újra fonja életed fonalát,
mégis szeretni akarlak itt a földön, nemcsak odaát.