Keserű cukorka

Fa ágán a falevél megzizzen,
ha szellő érinti.
Úgy zizzen a szívem,
ha szemeid az elmém felidézi.
Borzongás, kellemes, édes érzés,
de keserű a felismerés.
Mint gyermek, ki megízlelte
egy finom cukorka ízét,
s kéri, kívánja még.
Kaphat ő bármi mást,
halom édességet.
Csak azt az egy cukorkát ízlelné meg!
Volt benne valami, ami oly jólesett.
Ami számára feledhetetlen,
s helyettesíteni nem lehet.
Azt akarja, várja,
hogy az érzés ismét átjárja!
Nehéz pótolni egy ilyen hiányt.
Megpróbálható,
de már az első ízlelésnél tudja,
ez nem az, mit keresett.
Olyat már nem kaphat,
mert nincs, mert nem lehet.
Zizzen a test, most elképzelem tekinteted.
De az édes keserűvé válik,
mikor érzed, a szemek már nem úgy látnak,
a lényed már nem úgy hat.
Átlátszó üveglapnak gondolod magad.
Neki te nem voltál különleges cukorka,
csak egy voltál az édességek közül.
Melynek íze feledhető.
S finomabbra cserélhető.