nmnm

[intro]
[verze1]
Az első lépés, a hajnal fénye,
reménysugár az éjsötétbe
úgy indulunk, mint újszülött
ki a teremtésből megszökött
[verze2]
Az ösvény kanyarog és meredek,
néha gonosz vihar tépi a lelkedet,
A kövek élesek, a szakadék mély
de a szíved az úton már szárnyra kél.
[chorus]
hegyek szíve veled dobban
az akaratnak lángja lobban
ha bírod még és kitartasz
merész csúcson a jutalmad
[verze3]
a szűk ösvényen köd rejti az utat
De a kanyarban egy újabb pillanat,
Hogy ráláss, merre vezet, mi a cél,
és bátran küzdj, hogy célba érj
[verze4]
Minden vihar után felragyog az ég,
Minden mélység fölött a reménység,
Ahogy a sziklák közt felkapaszkodsz,
eltűnik az éjsötét és meglátod a napot
[chorus]
hegyek szíve veled dobban
az akaratnak lángja lobban
ha bírod még és kitartasz
merész csúcson a jutalmad
[interlud]
[outro]
mikor fent vagyunk, és a világra nézünk,
Tudjuk, az út volt, mi formálta a lényünk,
Nem a csúcs a fontos, hanem kik lettünk eközben,
Barátok, társak, emberek, egymással egy életben