가사
(1. versszak)
Ott állnak a régi hidak,
Rozsdás csöveik álmodnak.
Az idő vasfoga rég harapott,
De mégis élet ott dobog.
(Pre-ref)
Lépteink koppannak a múlt kövén,
A régi vas szíve még mindig él.
(Refrén)
Rozsdás csövekből napraforgók nőnek,
A régi hídon álmok tündökölnek.
Fény a repedésben, ahol más csak pusztul,
Ott virágzik a remény, nem múlik el az út.
(2. versszak)
A híd alatt a víz tovább folyik,
De rajta virágok nőttek ki.
A rozsda színe már aranynak tűnik,
Mint a nap, ami ránk örökre süt itt.
(Pre-ref)
Lépteink koppannak a múlt kövén,
A régi vas szíve még mindig él.
(Refrén)
Rozsdás csövekből napraforgók nőnek,
A régi hídon álmok tündökölnek.
Fény a repedésben, ahol más csak pusztul,
Ott virágzik a remény, nem múlik el az út.
(Bridge)
Híd vagyunk, múlt és jelen közt,
Rozsdás láncainkban egy új kezdet szövődik.
A napraforgó égig ér, mint a remény,
Mert minden rozsda alatt egy álom él még.
(Refrén)
Rozsdás csövekből napraforgók nőnek,
A régi hídon álmok tündökölnek.
Fény a repedésben, ahol más csak pusztul,
Ott virágzik a remény, nem múlik el az út.
(Outro)
A régi hidak nem dőlnek le soha,
Amíg virágzik rajtuk a napraforgó csoda.