가사
[intro]
[verse1]
szürke ködben nyúlik el a reggel,
fénysugár játszik a sárga levelekkel
lassan hull a lomb, aranyba öltve,
szép halottként zuhan a földre
[interlud]
[verse2]
Lassan kúszik a nap az égre,
ködtakaró vár a szélre
tél nesze közelít, még halk és óvatos,
de a hajnal hideg ujja már fagyos
[refrén]
az Ősz ruhája, színekben pompázik,
de a ruha mögött már a halál vadászik
Tort ül az idő, hosszú csendes ünnepély,
A földön az elmúlás mindent lecserél.
[verse 3]
Színes levelek hullanak mint a könnyek,
de a fák mélyén már a végzet gyökerez.
A csalfa őszt azért látod szépnek
mert arany színeivel elrabolja a szíved
[interlud]
[verse4]
minden gyönyörű színnel, csalfa levéllel
ködtáncos, tarka ruhás őszi réttel
már cinkosan a közelgő halál üzen
a temetést enyhítve, mindenkiben
[outro]