Toldi

Ég a napmelegtől a kopasz tyúk szarja,
Miklós retkes t*két ugyancsak vakarja.
Mérges lapostetvek csípik ahol érik,
Kormos se**epartján sütkéreznek délig.
Amott a kútágas alatt áll egy némber,
Vízmerítés helyett jobbágyf*szra kémlel.
Nincs egy árva szőrszál a pi*ja ráncán,
Az utolsót is tegnap vesztette el kártyán.
Vályúnál az ökrök szomjasan delelnek,
Bokrok tövén pesztrák, s béresek tekernek.
Zsombékok tövén, hol füves az árok,
Vígan enyelegnek üzekedő párok.
Egy, csak egy legény van, aki nem hág: Toldi,
Bár hatalmas f*szát talicskán kell tolni.
Legénytoll sem fedi hatalmas nagy p?csét,
Egyensúlyoz rajta három tonna rőzsét.
Malomkövet zúz szét iszonyú dorongja,
Vadállatok futnak előle morogva.
Egy krónikás írja, mit szemével látott:
Duhaj kedvében egy megyét meghágott.
Delelőn az ipart agrában üzi,
F*szára a nőket huszasával füzi.
Amint vakaródzik, s a semmibe réved,
Lát fel? ügetni nyalka hadfi népet.
Megjött immár Toldi rókalelkü bátyja,
Viszeres s*ggén lóg szattyánbőr gatyája.
Kókadt kanócp?cse gubbaszkodva hallgat,
Nem kér ő már p*nát, csupán csak nyugalmat.
Valaha egykor ő volt a kuplerájok bakja,
Most csúfosan lóg le bús, penészes ma**ja.
S ha egyszer mégis üzekedni merne,
Duhaj kedvében nagyokat tekerne.
De hiába nógatja fonnyadt t?k?t,
Sunyin és unottan mond az csütörtököt.
Ezért rút irígység bántja Györgynek szívét,
Látja testvéröccse duzzadó nagy p?cs?t.
S gondolata támad, mely aljas és kajla:
"Majd elintéz téged a királyi szaj*a!"