Felhők takarják a napot

(1. vers)
Gyűlnek a felhők, szürke és nehéz köpeny
Elnyelték a napfényt, csak füstöt hagyva.
Lehűlés telepedett, suttogás a levegőben
Mint néma figyelmeztetés, teher, amit nem tudok elviselni.
(Kórus)
Összezárulnak a felhők, elrejtik a fényt
Nehéz a szívem, fuldoklik az éjszakában
A világ elhalványul, egy távoli, homályos jelenet
Csakúgy, mint az én halványuló reményem, egy szerelem, ami soha nem volt
(2. vers)
Észrevétlenül hull egy könnycsepp, egy néma, magányos könny
A szürke eget tükrözi, a bánatot, amitől félek
A szél fütyülni kezd, egy gyászos, kísérteties dal
A szomorúság dallama, hová olyan régen jártam
(Kórus)
Összezárulnak a felhők, elrejtik a fényt
Nehéz a szívem, fuldoklik az éjszakában
A világ elhalványul, egy távoli, homályos jelenet
Csakúgy, mint az én halványuló reményem, egy szerelem, ami soha nem volt
(Híd)
Süt-e még valaha a nap, elválnak-e valaha a felhők?
Ez a melankolikus érzés valaha is elhagyja összetört szívemet?
Választ keresek, láng lobogását,
hogy elűzzem az árnyakat, és suttogjam a nevedet
(Kórus)
Összezárulnak a felhők, elrejtik a fényt
Nehéz a szívem, fuldoklik az éjszakában
A világ elhalványul, egy távoli, homályos jelenet
Csakúgy, mint az én halványuló reményem, egy szerelem, ami soha nem volt
(Outro)
De még a sötétben is, halvány fényt látok
A holnap ígérete, esély arra, hogy végre megszabaduljak
ezektől a felhőktől, amelyek visszatartanak, ettől a nehéz, fájó súlytól,
hogy újra megtaláljam a napot, és végre megpecsételjem a sorsomat .