Édesanyám
Egy dal a legdrágább emberről
1. versszak
Mikor először sírtam, te voltál, ki átölelt,
Két karod között a világ csendesebb lett.
Ha féltem az élettől, te fogtad a kezem,
És akkor is hittél bennem, mikor én már nem.
Annyi mindent kaptam, mit pénz sosem adhat,
Álmatlan éjszakákat, féltő pillanatokat.
Lehet, nem mondtam elégszer, mennyit jelentesz nekem,
De minden dobbanásom őrzi a nevedet.
Refrén
Édesanyám, hallod-e a szívem szavát?
Neked adnám az összes boldog órám.
Ha az egész világ egyszer elhagyna engem,
Te akkor is ott lennél legbelül a szívemben.
Édesanyám, te vagy az otthonom,
A legszebb emlék minden egyes napomon.
És ha egyszer majd az égig ér a hangom,
Csak annyit mondok: szeretlek, Édesanyám!
2. versszak
Emlékszem a hangodra, mikor hívtál haza,
A sok apró tanácsra, mit szívembe zártam.
Néha hibáztam, és talán fájdalmat okoztam,
De te mindig láttad bennem azt, aki lenni tudtam.
Az idő úgy rohan, és változik a világ,
De nekem te maradsz mindig a biztos menedék.
Bármit hozzon az élet, bármerre visz az út,
A te szereteted bennem örökké megmarad.
Refrén
Édesanyám, hallod-e a szívem szavát?
Neked adnám az összes boldog órám.
Ha az egész világ egyszer elhagyna engem,
Te akkor is ott lennél legbelül a szívemben.
Édesanyám, te vagy az otthonom,
A legszebb emlék minden egyes napomon.
És ha egyszer majd az égig ér a hangom,
Csak annyit mondok: szeretlek, Édesanyám!
Híd – nagyon érzelmes, visszafogott énekkel
Nem kérhetem vissza az éveket,
Nem adhatom neked az összes könnyedet.
De amíg dobog bennem ez a szív,
A szeretetem mindig hozzád hív.
Utolsó refrén – hatalmas zenekari felépüléssel
Édesanyám, te vagy az én csodám,
A legszebb ajándék ezen a világon talán.
Ha ezer életem lenne, mindet neked adnám,
Mert csak egyetlen van belőled… Édesanyám!
Lezárás – zongorával, halkan
Ha egyszer majd nem leszek melletted,
Tudd, hogy a szívemben mindig ott leszel.
És bármerre sodorjon az élet árja,
Mindig hazatalálok… Édesanyám.
Édesanyám Egy dal a legdrágább emberről 1. versszak Mikor először sírtam, te voltál, ki átölelt, Két karod között a világ csendesebb lett. Ha féltem az élettől, te fogtad a kezem, És akkor is hittél bennem, mikor én már nem. Annyi mindent kaptam, mit pénz sosem adhat, Álmatlan éjszakákat, féltő pillanatokat. Lehet, nem mondtam elégszer, mennyit jelentesz nekem, De minden dobbanásom őrzi a nevedet. Refrén Édesanyám, hallod-e a szívem szavát? Neked adnám az összes boldog órám. Ha az egész világ egyszer elhagyna engem, Te akkor is ott lennél legbelül a szívemben. Édesanyám, te vagy az otthonom, A legszebb emlék minden egyes napomon. És ha egyszer majd az égig ér a hangom, Csak annyit mondok: szeretlek, Édesanyám! 2. versszak Emlékszem a hangodra, mikor hívtál haza, A sok apró tanácsra, mit szívembe zártam. Néha hibáztam, és talán fájdalmat okoztam, De te mindig láttad bennem azt, aki lenni tudtam. Az idő úgy rohan, és változik a világ, De nekem te maradsz mindig a biztos menedék. Bármit hozzon az élet, bármerre visz az út, A te szereteted bennem örökké megmarad. Refrén Édesanyám, hallod-e a szívem szavát? Neked adnám az összes boldog órám. Ha az egész világ egyszer elhagyna engem, Te akkor is ott lennél legbelül a szívemben. Édesanyám, te vagy az otthonom, A legszebb emlék minden egyes napomon. És ha egyszer majd az égig ér a hangom, Csak annyit mondok: szeretlek, Édesanyám! Híd – nagyon érzelmes, visszafogott énekkel Nem kérhetem vissza az éveket, Nem adhatom neked az összes könnyedet. De amíg dobog bennem ez a szív, A szeretetem mindig hozzád hív. Utolsó refrén – hatalmas zenekari felépüléssel Édesanyám, te vagy az én csodám, A legszebb ajándék ezen a világon talán. Ha ezer életem lenne, mindet neked adnám, Mert csak egyetlen van belőled… Édesanyám! Lezárás – zongorával, halkan Ha egyszer majd nem leszek melletted, Tudd, hogy a szívemben mindig ott leszel. És bármerre sodorjon az élet árja, Mindig hazatalálok… Édesanyám.音楽のスタイル
Stílus: érzelmes magyar popballada. Ének: mély, kissé rekedtes, férfias hang. Tempó: lassú, körülbelül 72 BPM. Hangszere