Nem tudom

Nem tudom, te is így vársz-e,
milyen ölelésben megpihenni.
Két szív egymásért zakatolna,
szeretnék hozzád bújni.



Nem tudom, de benned hiszek,
csillagos ég alatt veled pihenek.
Kezed fogva nincs mitől félnem,
s közös álmunk őrzi a szívem.


Nyári alkony halkan ránk hajol,
suttognék, míg a világ elcsitul.
Lehunyt szemmel rólad álmodom,
apró fényed őrzöm minden hajnalon.
Mesélnék tegnapról, ami elszaladt,
tervezném veled, mi még ránk marad.



Nem tudom, de benned hiszek,
csillagos ég alatt veled pihenek.
Kezed fogva nincs mitől félnem,
s közös álmunk őrzi a szívem.


Egy cinkos pillantás otthont ad,
csókod vihara csendbe ringat.
Még hordom a tegnap terheit,
de várom szíved dobbanásait.
Ha eljön az az alkalom,
kinyílik bennünk a legszebb virág.


Hadd tudja meg az egész világ,
mit rejt ez a halk dobbanás.
Befogad a csend, a szent jelen,
sorsunk összeforr a végtelenben.


Nem tudom, de benned hiszek,
csillagos ég alatt veled pihenek.
Kezed fogva nincs mitől félnem,
s közös álmunk őrzi a szívem.


Még nem tudom, mikor érkezel,
de szívem benned hinni mer.