Ne maradj csendben!

Az iskola lehetne öröm és fény,
hol minden gyermek szíve remél,
hol kéz a kézben nő a jóság,
s nem árnyékolja be a valóság.
Egy padban ülünk, egy teremben élünk,
mégis oly sokszor egymás mellett félünk.
Egy gúnyos megjegyzés, egy bántó nevetés,
s valakinek a napja máris csupa rettegés.
Van, akit csúfolnak, mert másképp beszél,
van, aki csak hallgat, mert válaszolni fél.
Van, kit nem hívnak, ha játszani mennek,
s van, aki már sír reggel iskolába menet.
A folyosón lökés, az udvaron gúny,
egy összefirkált füzet, egy elrejtett kulcs.
A telefon kijelzőjén újabb bántó mondat,
és a szavak a képernyőn túl is fájdalmat okoznak.
De vajon látjuk, mi rejlik mélyen
a lesütött szemekben, a félő tekintetben?
A mosoly mögött a fájdalom élhet,
s egy néma gyermek segítségre kérhet.
Ne mondd, hogy vicc volt, ne fordulj el,
ne hagyd, hogy a csend mindent nyeljen el!
Egyetlen szó is lehet menedék,
egy kinyújtott kézben ott él a remény.
Egy dolgot soha el ne feledj!
Más szíve is éppoly érzékeny, mint a tied.
Ki bánt, talán maga is küzd valamivel,
de más fájdalmát nem törölheti el.
A harag nem jog arra, hogy másokat bántson,
a gyengeség nem ok, hogy mást megalázzon.
Ki látja mindezt, ne féljen szólni,
nem árulkodás a másikért kiállni.
Segítséget kérni nem szégyen soha,
a bátorság néha, pont a jó szó maga.
Az online térben is ember a társad,
nem játék az, hogy porig megalázzad!
Egy kép, egy üzenet, egy terjedő szó
van, hogy egy életre meghatározó.
Ne csak a hibást keressük vakon,
legyen a változás közös utunkon.
Legyen következmény, legyen megértés,
és minden sértést kövessen valódi segítség.
Mert minden gyermek érték a világban,
nem mérhető erőben, népszerűségben, rangban.
Nem attól leszünk az iskolában sztárok,
hogy azt, aki más mint mi, azt megalázzuk..
Legyen az iskola biztos menedék,
hol a különbség nem szégyen, hanem érték!
Hol nem a félelem írja a szabályt,
hanem a tisztelet építi a közösséget át.
Ha ma egy társad egyedül marad,
ülj mellé, s nyújtsd felé a karodat.
Ha valakit bántanak, ne nézd tétlenül,
együtt a változás biztos, hogy sikerül.
Mert lehet egy szó volt, mely sebeket ejtett,
de lehet egy másik, mely új reményt teremthet.
Lehet egy tett, mely fájdalmat okozott,
de lehet egy újabb, mi kiutat mutatott.
S ha egyszer majd visszanézünk erre,
ne a könnyekre emlékezzünk benne,
hanem arra, hogy volt erőnk tenni,
és megtanultunk jó embernek lenni.
Ne bánts! Ne hallgass! Ne fordulj el!
Kirekesztést, megalázást ne fogadjuk el!
Mert ott kezdődik egy jobb világ,
ahol a bántás helyére a szeretet áll.