Felejts

Én még ugyanott álltam, ahol te elengedtél,
Te már rég máshol jártál, mikor engem feledtél.
Én a közös jövőnket minden este terveztem,
Te már akkor tudtad, hogy hiába szerettem.

Nekem minden mosolyod egy újabb remény volt,
Neked minden ölelésem csak egy megszokott szó volt.
Én még a hibáidban is a szépet kerestem,
Te már a szeretetemben is a rosszat kerested.


Te már nem szerettél, én még érted égtem,
Te már máshol jártál, én még benned éltem.
Te már elfeledtél, én még visszanéztem,
Te egy új világot, én a múltunkat néztem.

Nem fáj, hogy elmentél, csak ahogy megtetted,
Hogy a közös álmainkat egy perc alatt eltemetted.
Én az utolsó percig a szerelmünkért küzdöttem,
Te egyetlen szó nélkül kiléptél nem voltál mellettem.

Nem az fáj, hogy vége, hanem hogy nem számított,
Hogy minden egyes könnyem téged semmit nem tanított.
Hogy amit én szerelemnek, te tehernek neveztél,
Hogy mikor én még küzdöttem, te már régen elmentél.

Annyiszor mondtam neked, hogy beszéljük meg szépen,
De te csak a végét láttad minden közös évben.
Én a rossz napokon is a kezedet kerestem,
Te az első viharnál már másfelé léptél csendben.


Nem kértem a világot, csak hogy őszinte legyél,
Ha már nem tudsz szeretni, legalább emberként beszélj.
Mert nem az öl meg, hogy már nem vagy velem,
Hanem hogy neked semmit sem jelentett a szerelem.


Te már nem szerettél, én még érted égtem,
Te már máshol jártál, én még benned éltem.
Te már elfeledtél, én még visszanéztem,
Te egy új világot, én a múltunkat néztem.

De egyszer majd megtanulom, hogy nélküled is éljek,
Hogy ne minden egyes éjjel a hiányodtól féljek.
És ha egyszer újra szembejön a régi szerelem,
Már nem engedem, hogy újra összetörje a szívem.