Elbasztuk

[Verse 1 – kemény, ritmusos rap]

Mindennap vita, megint ugyanaz a téma,
Hol voltam, kivel voltam, miért vagyok még néma?
A telefon a kezedben, kutatod a hibámat,
De hiába mondok bármit, te már gyártod a vádakat.

Féltékenység, gyanúsítás, mindenből egy dráma,
Egy kibaszott mosolyból is háborút csináltál.
Mások előtt megaláztál, otthon ment a cirkusz,
Aztán jött a sírás, mintha semmi se történt volna.

Én meg nyeltem a szart, mert hittem bennünk,
Azt hittem, ha kitartok, egyszer boldogok leszünk.
De minden egyes nappal egyre mélyebbre estem,
Már a saját gondolataim elől is menekültem.

[Pre-Chorus – ritmikus rap, fokozódó feszültség]

Nem aludtam éjjel, csak néztem a falat,
A fejem tele zajjal, a szívem megszakadt.
Már attól féltem, mikor nyílik az ajtó,
Mert tudtam, megint jön egy kibaszott balhé.

[Chorus – dallamos, érzelmes autotune ének]

Elbasztad, elbasztuk, mondd, ki a hibás?
Két összetört szív közt kihunyt minden láng.
Még szerettelek, de megölt ez a harc,
Most csak az emléked marja szét a falat.

Elbasztad, nem bírom, többé nincs tovább,
Beleőrültem lassan ebbe a kurva világba.
Nem azért mentem el, mert nem kellettél,
Hanem mert melletted elvesztettem önmagam rég.

[Verse 2 – gyorsabb, agresszív rap]

Hányszor mondtad, hogy változol, hányszor hittem el?
Másnap ugyanaz a szöveg, és kezdődött minden elölről.
Bocsánatból nem épül fel egy szétszakadt bizalom,
Amit mondtál, ott maradt minden kibaszott mondatomban.

Én se voltam szent, nekem is volt hibám,
Én is vágtam olyat hozzád, ami fájt igazán.
De nem lehet így élni, hogy állandó a háború,
Hogy a szeretet helyén csak a gyűlölet háborog.

A haverok kérdezték, miért vagyok ilyen csendes,
Nem mondtam el nekik, hogy belül mindenem reszket.
Mosolyogtam nappal, éjjel meg szétestem,
Te melletted voltál, mégis magányosabb lettem.

Már nem volt bennem erő, nem volt bennem élet,
Minden újabb veszekedés elvitt egy darab részt belőlem.
És amikor elmentem, azt hitted, nem fájt,
Pedig a kurva szívem majdnem megszakadt.

[Chorus – dallamos, erőteljes ének]

Elbasztad, elbasztuk, mondd, ki a hibás?
Két összetört szív közt kihunyt minden láng.
Még szerettelek, de megölt ez a harc,
Most csak az emléked marja szét a falat.

Elbasztad, nem bírom, többé nincs tovább,
Beleőrültem lassan ebbe a kurva világba.
Nem azért mentem el, mert nem kellettél,
Hanem mert melletted elvesztettem önmagam rég.

[Verse 3 – nyers, lassúbb rap, súlyos érzelmekkel]

Az utolsó este csend volt, nem volt kiabálás,
Csak két idegen közt a kibaszott távolság.
A táskám a földön, a kulcsom az asztalon,
Te néztél rám könnyekkel, én meg álltam az ajtóban.

Majdnem visszafordultam, mert még mindig fájtál,
De eszembe jutott minden éjjel, mikor darabokra szedtél.
Nem győztem le téged, és te se győztél engem,
Csak elfogyott az ember, aki voltam melletted.

Chorus – dallamos, erőteljes ének]

Elbasztad, elbasztuk, mondd, ki a hibás?
Két összetört szív közt kihunyt minden láng.
Még szerettelek, de megölt ez a harc,
Most csak az emléked marad