Egyedül

külön világ, két távoli part,
Közöttünk a csend, ami mindent eltakart.
Látom a szemed, de nem érhetlek el,
A sorsunk most valamiért más utat jelöl fel.

[Verse 2]
Fázik a lelkem a falak mögött,
Ahol a valóság és az álom összeköltözött.
Azt mondják, engedjem el, ami nem lehet,
De a szívem mélyén mégis őrzöm a neved.

[Chorus]
Bár most a világ ellenünk fordult,
S a könnyeinkből egy új folyó csordult,
Nem adjuk fel, a remény még él,
A sötét éjszakában egy csillag elkísér.
Várok a napra, mikor összefonódik a kéz.

[Verse 3]
Tudom, hogy nehéz, és fáj minden perc,
Amikor a magányba egymagamban temetkezem.
De a távolság nem szakíthat szét,
Mert a szerelmünk erősebb, mint ez a sötétség.

[Chorus]
Bár most a világ ellenünk fordult,
S a könnyeinkből egy új folyó csordult,
Nem adjuk fel, a remény még él,
A sötét éjszakában egy csillag elkísér.
Várok a napra, mikor összefonódik a kéz.

[Bridge]
Ha ezer évig kell várnom, én megteszem,
Te vagy az egyetlen igaz menedékem.
Áttörjük a falat, bármilyen vastag is,
A mi mesénknek boldog lesz a vége is.

[Outro]
Nem adom fel...
Még él a remény...
Összefonódik a kéz...
[Fade out]