Eggyel több

[Verse 1]
Nem a múltam érdekes, hanem az, aki voltam,
ha kellett, ott maradtam, a helyemet megtartottam.
Sok arc tudta régen, hogy mit ér a szavam,
és ha baj jött az úton, nem fordultam hátat.

A nyolcvanas években már ismert volt a név,
a kilencvenesek hozták, hogy messzire elér.
Kétezres évek hajnalán is ugyanaz maradt:
ha elhangzott: Jakuza — mindenki tudta, ki vagyok.

[Chorus]
Jakuza — elég volt egy név,
Jakuza — tudták, mire vagyok képes.
Nem kellett nagy beszéd, nem kellett bizonyíték,
a múltam az enyém, és ma is bennem él.

[Verse 2]
Nem kértem könnyű utat, nem vártam tapsot,
csak vittem a terhem, míg más már feladott.
Voltak, akik látták, miből lett az erő,
a csend mögött a tartás, a szó mögött az idő.

Nem mondom, hogy hibátlan, az élet nem ilyen,
de amit vállaltam, azt végigvittem rendesen.
A régi utcák őrzik, amit nem kell mesélni,
néha egyetlen név elég, hogy mindent felidézz.

[Chorus]
Jakuza — elég volt egy név,
Jakuza — tudták, mire vagyok képes.
Nem kellett nagy beszéd, nem kellett bizonyíték,
a múltam az enyém, és ma is bennem él.

[Outro]
Aki ismert, tudja, nem kell hozzá több szó.
Jakuza. A név megmaradt, amíg az emlék él.