Láz

szatyorba jó pár évet, begyömöszöltünk
csak görbítenek a tervek, amiket gőzzel kifőztünk
vagyunk a harmat, a sáros az érdes a víz
vagyunk az úton hagyott álom, egy végtelen sztriptíz

csonkulnak a füstök is, még egy cigit aztán
futnak akik ülödznek a hátrahagyottak nyomán
síkos a tested a szád csupa varázslat
oldj el, vagy köss meg ha már így kitaláltad

ölelj a fákhoz és hidd el
erdő vagyok
járj be minden ösvényt
ha megtanulhatom
hogy az ember egy fösvény, olyan
jószág,aki rab
fodros a nemlét, tiszta, csupa hab

rémíszt a semmi, de nyitvatartásig
várjunk mert ismét elérünk az ágyig
a székek meg az asztal, meg a konyha, meg a ház
minden ami itt van, ami itt lesz, csupa láz