A holnap kapuja

[Intro]
A domb mögött vörösre vált az ég,
A föld még őrzi minden lépését.
Egy rozsdás sisak, egy elnémult levél,
És száz kimondatlan név a szélben él.

[Verse 1]
Te ott állsz a kapuban, kezedben egy kép,
Rajta egy régi kert, ahol mindenki elfért.
A távoli ágyúk úgy verik az időt,
De te a csend mögött meghallod a jövőt.

[Pre-Chorus]
Ne mondd, hogy nincs út,
Ha még dobban a szív,
A hamu alatt is
Egy új reggel hív.

[Chorus]
Várjuk a békét, mint föld az esőt,
Mint ablak a napot egy hosszú tél előtt.
Emeld fel a hangod, ne félj, ne hátrálj,
A holnap kapuja ma bennünk tárul már.

[Verse 2]
A folyó két partján ugyanaz a kenyér,
Ugyanaz a gyermek kérdezi: „Mikor ér?”
A katonák arcán elfáradt a harag,
Már nem zászlót keresnek, csak hazafelé utat.

[Pre-Chorus]
Ne mondd, hogy nincs út,
Ha még dobban a szív,
A hamu alatt is
Egy új reggel hív.

[Chorus]
Várjuk a békét, mint föld az esőt,
Mint ablak a napot egy hosszú tél előtt.
Emeld fel a hangod, ne félj, ne hátrálj,
A holnap kapuja ma bennünk tárul már.

[Bridge]
[Female Vocal]
Ha elengedjük végre a régi köveket,
A kezünkben maradnak egymás kezei.

[Male Vocal]
Ha meghalljuk végre a másik nevét,
Nem kell több fal, hogy őrizzük a reményt.

[Duet]
Egyetlen föld, egyetlen ég,
A béke nem álom, hanem kötelesség.

[Instrumental]

[Final Chorus]
Várjuk a békét, és indul a fény,
A romok között is zöldül még a remény.
Emeld fel a hangod, most mindenki hallja:
A holnap kapuja tárva van, tárva.

[Outro]
A domb mögött lassan kékre vált az ég,
A föld már nem fél, csak emlékezik még.
Te ott állsz a kapuban, és végre hazatérsz,
A csend most nem üres: benne béke él.