歌詞
[Verse 1]
Egy apának legszebb csodája,
Mikor fia nyílik világra,
Két kezében ringatja csendben,
Áldást kér rá minden reggelben.
[Chorus]
Fiam, fiam, drágább vagy mindennél,
Öreg napom botja te lehetnél,
Ha a lábam egyszer útra nem talál,
Legyen vállad, amely hazavár.
[Verse 2]
Évek szálltak, nőtt a kisgyermek,
Apja szeme büszkén követte,
Kis csizmából nagy út lett lassan,
Messze csengő idegen hangban.
[Chorus]
Fiam, fiam, drágább vagy mindennél,
Öreg napom botja te lehetnél,
Ha a lábam egyszer útra nem talál,
Legyen vállad, amely hazavár.
[Verse 3]
Felnőtt lett már, más lett a szíve,
Nem úgy fordul apja feléje,
A küszöbnél elnémul a szó,
Két szemében kihűl a régi jó.
[Bridge]
Nem haragszom, csak fáj a csendje,
Kérdés ül a deres fejemben:
Amit adtam, hová lett vajon,
Elfér-e még fiamban az oltalom?
[Chorus]
Fiam, fiam, drágább vagy mindennél,
Öreg napom botja te lehetnél,
Ha a lábam egyszer útra nem talál,
Legyen vállad, amely hazavár.
[Outro]
Ha egyszer majd megállsz az ajtómban,
Nem kérdezem, merre jártál,
Csak kitárom két öreg karom,
S visszafogad szegényes házam.
音楽のスタイル
Hungarian folk ballad, authentic village string ensemble with fiddle, kontra, double bass and cimbalom, minor-leaning modal melody, measured 6/8 pulse, raw intimate male lead vocal, ornamented traditional phrasing, restrained room ambience, gradual emotional lift in the final refrain, earthy acoustic mix