Most te jössz

[Verse 1]
Sokáig voltál másoknak a menedék,
csendes kikötő, hol megnyugodott az szív.
Öntötted magadból a meleg energiát,
Míg saját életedre sötét szürkeség szállt.
Túl sok vihart álltál, túl sok éjszakán,
idegen terheket vittél a válladon át.
Mindenki tudta, hozzád visszatalál,
de senki nem kérdezte, te hogy bírod már.

[Pre-Chorus]
Most tedd le végre, ami nem a tiéd,
engedj magadnak egy csendes pihenést.
Nem kell mindig erősnek látszanod,
a törött részeid is hazatalálnak ott.

[Chorus]
Most te jössz, most rólad szól a reggel,
nyisd ki az ablakot, engedd be a csendet.
A szíved nem kifogyó láng,
nem kell elégned másokért tovább.
Most te jössz, és ha remeg a lépted,
én itt maradok, amíg újra érzed:
van benned út, van benned ég,
és nem vagy egyedül, ha elfáradtál még.

[Verse 2]
Annyi kívánság aludt a fiókod mélyén,
poros naptár lapult a konyhaasztal szélén.
Mindig csak holnap, mindig majd egyszer,
közben elszaladt melletted a december.
De ma a kezedbe veheted a kulcsot,
kinyithatod azt az ajtót, amit rég bezártál.
Ami elveszettnek tűnt a hosszú évek alatt,
lehet, hogy csak rád várt, hogy visszahívd magad.

[Pre-Chorus]
Most tedd le végre, ami nem a tiéd,
engedj magadnak egy csendes pihenést.
Nem kell mindig erősnek látszanod,
a törött részeid is hazatalálnak ott.

[Chorus]
Most te jössz, most rólad szól a reggel,
nyisd ki az ablakot, engedd be a csendet.
A szíved nem kifogyó láng,
nem kell elégned másokért tovább.
Most te jössz, és ha remeg a lépted,
én itt maradok, amíg újra érzed:
van benned út, van benned ég,
és nem vagy egyedül, ha elfáradtál még.

[Bridge]
Nem baj, ha ma csak egy lépésre futja,
nem baj, ha a könnyed az arcodat mossa.
Aki eddig mindenkit hazakísért,
most végre magához is visszaér.

[Final Chorus]
Most te jössz, most rólad szól a reggel,
nyisd ki az ablakot, engedd be a csendet.
A szíved nem kifogyó láng,
nem kell elégned másokért tovább.
Most te jössz, és ha remeg a lépted,
én itt maradok, amíg újra érzed:
van benned út, van benned ég,
és nem vagy egyedül, ha elfáradtál még.

[Outro]
Sokáig voltál mások menedéke,
most legyen végre a sajátod a béke.