Kányási hazamegy

Sokáig voltam Koszovó földjén én,
Szolgáltam becsülettel, nappal és az éjjelén.
De mához egy hétre végre útra kelek,
A gyors repülő hazavisz engemet.


Kányási vagyok, ezt mindenki tudja,
Ha hazatérek, kezdődik a mulatsága.
Debrecen városa már nagyon visszavár,
A Kányási megérkezik, kezdődhet a bál!


Héj, Kányási, Kányási, emeld fel a pohárt!
Kányási, Kányási, mulassuk át az éjszakát!
Szóljon a harmonika, szóljon a muzsika,
A Kányási kedvéért táncol ma mindenki ma!
Héj, Kányási, Kányási, ez a te napod már,
Debrecenben hajnalig tart a nagy mulatós bál!


Sokáig voltam én itt, messze a hazámtól,
Most már csak a jókedv hiányzik a pohárból.
A Kányási hazatér, nevet az egész ház,
Minden régi cimborám egy öleléssel vár.


Héj, Kányási, Kányási, emeld fel a pohárt!
Kányási, Kányási, mulassuk át az éjszakát!
Ha a Kányási táncol, vele táncol a világ,
Ma éjjel minden percből születik egy jó emlék már!


Tíz nap Debrecen, tíz nap boldogság,
A Kányási szívében ez az igazi világ.
Barátok körében telik minden este,
A Kányási nevetése messzire elhallatszik vele.


Kányási! Kányási! Húzzátok még tovább!
Kányási! Kányási! Hajnalig szóljon már!
Koszovóból hazatért, minden álma valóra vált,
A Kányási mulat ma, míg fel nem kel a nyár.
Kányási! Kányási! Még egy kört a zenész!
Mert ahol a Kányási van, ott mindig jó a kedv és kész!