fájdalom

[Versszak 1]
Üres a szoba, csak a csend felel,
Minden emlék bennem újra felkel.
A neved még itt visszhangzik velem,
De nélküled már semmi sem ugyanaz nekem.

Az utcákon járva téged kereslek,
A régi mosolyod után elveszek.
A szívem darabokra hullott szét,
És minden este újra átélem a végét.

[Refrén]
Csalódott vagyok, teljesen összetört,
A fájdalom bennem örökre költözött.
Hiányzol még mindig, vissza akarlak kapni,
Nem tudlak elengedni, bárhogy próbálom hagyni.

És minden nap sírok miattad csendesen,
Mert nélküled az élet semmit nem jelent nekem.
A könnyeim mögött még mindig te vagy,
Mondd, hogy egyszer újra visszakaphatlak.

[Versszak 2]
Az éjszakák hosszúak nélküled nagyon,
A párnám őrzi minden fájdalmam.
Annyi szó maradt bennem kimondatlan,
És minden emlékünk bennem él hangtalan.

Próbálok erős lenni, de nem megy már,
A szívem még mindig csak rád vár.
Akármerre nézek, téged látlak én,
És elveszek újra a hiányod közepén.

[Refrén]
Csalódott vagyok, teljesen összetört,
A fájdalom bennem örökre költözött.
Hiányzol még mindig, vissza akarlak kapni,
Nem tudlak elengedni, bárhogy próbálom hagyni.

És minden nap sírok miattad csendesen,
Mert nélküled az élet semmit nem jelent nekem.
A könnyeim mögött még mindig te vagy,
Mondd, hogy egyszer újra visszakaphatlak.

[Outro]
Ha hallod még valahol a hangomat,
Tudd, hogy még mindig téged hívlak.
Mert összetörve is csak egyet akarok:
Hogy egyszer újra melletted maradok.