Örök barátság

Pár évvel ezelőtt amikor a kicsi Attila iskolába készült. Még nem sejtette, hogy attól a naptól minden más lesz. Balra volt az iskola Attila szíve sugta menj oda.
Mellém ült az iskola padba. Nem ismertük egymást de mégis mintha régóta tudtuk volna, hogy ki is lehet a másik.
Sokat nevettünk, lestük egymás dolgozatát. Néha le le bukva.
Volt idő amikor eltávolodtunk de az utunk mindig keresztezte egymást. Majd végleg összekovácsolódtunk. Megéltünk már jópár csodát.
Mélységet és magasságot.
És ki tudja mit tartogat még a sors útja.
Melletted álltam és te elfogadtad, hogy vagyunk egymásnak. Ha együtt vagyunk az idő is másképpen forog, néha szinte meg is áll. Sokszor nehéz a búcsú de már várjuk a következő találkozás pillanatát. Most ez a dal szóljon a barátságunk emlékére. Legyen ez a mi Himnuszunk.
Raczka, Cefre, tintás, kicsi marhaszar, bikkamakka, csirkeszar, hisztis, durcás.. Megannyi becenév ami egy egy emlékezetes pillanat emlékére született.
Volt, hogy éjszakákon át vártam az újabb csodát, mit hozhat a holnap.


Kíváncsian várom hogy még sok emlékezetes napunk legyen.