Fent a szinpadon

Fenn a színpadon

Fenn a színpadon égnek a lámpák,
de a terem sötét.
Mégis látom a lánynak az arcát,
érzem a tekintetét.

Szemben ül velem az első sorban,
mosolya nekem szól érzem.
Tudom, hogy ma este csak neki játszom,
a zene segít beszélnem.

Amit mondanék itt van a számon,
szólni még sem lehet.
Ezért hidd el, hogy csak neked játszom
csak neked szól a zene.

Értsd meg, hogy egyre csak téged hívlak,
értsd meg, hogy kezemet nyújtom.
Tudom, hogy vársz rám, ha itt lesz a vége,
tudom, hogy vársz rám az úton.

Lehet, hogy ez a furcsa megérzés
egyszer összeköt majd.
Vagy csak a remény az éjszakában,
ami most feléd tart.

Nem tudom ki vagy, talán a vér az,
ami most karodba hajt,
vagy ez az este egy új ígéret
a jövőt dönti el majd

Gyere, gyere, gyere
ha hívlak!

Gyere, gyere, gyere
ha hívlak!